2011.
Ismét motorra ültem, és kimentem körözgetni, meglepően jól ment a dolog, de éreztem, hogy ez a motor (Z750) nem pályára való. Nem állítható a futóműve, testtartásom erőltetett sport üzemmódban, nem elég kompakt, szóval kezdett alábbhagyni a nagy lelkesedés a motorom iránt. Pedig milyen übercool volt amikor megvettem. 750-es 110 paci, kedvenc kék színemben pompázva. Tavaly ráaggattam plexit, fokozatkijelzőt, Janikától vettem egy K&N sportlégszűrőt, míg Gibbon csinált rá egy Monster grafikás zselés ülést khm... igen akkor még túrázni akartam vele, meg café-racerkedni.
Most más van, most más kell, más a cél, másnak kell lennie az eszköznek. Egy sportmotor. Csutkakormánnyal 130-150 pacival, meg 180 kilóval, olyan kell ami magától befordul, ami tuti, amin ülve olyan hátam, mint egy bogárnak. Tudom, sokan mondják nem kell a nagy lóerő és igaz is, mivel egy 600-al is lehet szép időket menni a pályán, de mivel én közúton is használni akarom, ezért szeretném ha erősebb lenne a mostani Z-nél.
Szóval feltettem a Z-t netre. Vártam. Drágán tettem fel, de nekem nem sürgős, ráérek. Kutya sem hívott fel. Lejárt a hirdetés, de úgy döntöttem, hogy majd felteszem később, jobb képekkel csili-vilin, kevesebbért.
Időközben szólt a Gyuri, hogy a Rodeo Ride-nál Kecskeméten (hivatalos Suzuki dealer) lehet majd tesztelni júniusban többek között az új Gsx-R 750-et a Suzuki tesztkaraván keretén belül. Jó dolog, ez elmennek minden kereskedőhöz ahol bárki kipróbálhatja az áhított motort. Itt is volt mindenfajta motor: 1200-as, 600-as Bandit, Gladius, valami csopperféle, nagyrobogó és 750-es, 1000-es Gsx-R, ezek amikre emlékszem.
A 750-es K5-ös Gsx-R-t a Kawa előtt is nézegettem, de a Kawa jó vétel volt, jól nézett ki, vigyáztak rá, meg sok cuccot adott hozzá a volt tulaj. Különben is úgy éreztem jó lesz nekem, nem gondoltam én még pályázásra, csak egy jó kis motort akartam 1-1,5M között.
Szóval a GSX-R 750.
Mikor ott álltam az új 2011-es Gsx-R 750 L1 előtt, azon gondolkoztam, hogy rá merek e ülni?. Ez már komoly motor 150 lóerő, húz rendesen, erővel nincs gond. Huh, szar lenne venni egy második motort, törötten, hitelre ha ő kerülne ki a győztesként a csatánkból. És felültem rá. Hmm... ez nagyon kicsi, nagyon szűk a helyem, nyakamban a térdem, a kezem lent van, csuklómon súly, nézek előre. Hogy fogok vele menni, -gondoltam- aztán indultam... és ez megy... megy.. de csak annyira mennyire akarom... leér a lábam, pedig alacsony vagyok... és fordul, huh de iszonyatosan jól fordul. Döntök egy merészet és még merészebbet, sikerül elsőre, könnyedén, nem kell hozzá erő. Ráadásul nagyon stabil ez a bringa, oda megy ahová akarom, rajta marad az íven, de ha korrigálni kel, abban is partner. Eső után mentünk ki a városba tesztvezetni, de szerencsére egyszersem csúszott meg a hátsó kerék, mondjuk finoman is kezeltem a gázkart. Elöször B módban indultam, aztán átkapcsoltam A módba. Semmit nem éreztem változásként, de nagy zuhéban biztos B a jobb, ezt mondják a tervezők.
Amikor kiértünk a városból és húzósabb tempót kezdett venni a tesztcsapat, akkor én is keményebben húztam a gázt, ráadásul itt már száraz volt az aszfalt. Ahogy emeltem a tempót előjött a Gixxer nagyon tuti szívóhangja. Imádtam, úgy hörgött mint egy bestia, egy fenevad, és ez a szörny kell nekem. Ráadásul olyan mintha már 10000 km-t mentünk volna és tökéletesen összeszoktunk volna, jó volt vezetni, jó volt kanyarodni, gyorsítani, lassítani. Jó a fékerő, jól adagolható, erős, a motor fékezés közben végig stabil.
De egyszer csak vége lett a sztorinak és visszaadtam fájó szívvel a gixxert. Most a www.hasznaltauto.hu-n keresgélek 750-es k6-k8-as gixxert. Ebből is megvan a tanúlság: Olyan motort kell venni, amit szeretsz, még ha többe is kerül néha. Aztán élvezni kell, és arra használni amire kitalálták.
