A kezdet:
2010 nyara. Több mint 7 éve motorozok nagymotoron. Volt szerencsém kipróbálni több típust, de eddig - mivel közúton használtam - a sportos nakedek jöttek be. Honda Hornet Yamaha Fazer, Kawasaki Z750. Tavaly kezdtem el először pályára menni, és mivel közel van hozzám a kecskeméti Go-Kart Stadion, egyértelmű, hogy oda mentem először. Barátságos srácok fogadtak, a kecskeméti pályamenők. Sok tapasztalatot adtak, sikerült is egyre jobban mennem, de még messze voltam a motorom határától. Később vettem rendes gumikat (Dunlop D211 Gp) és kicsit bátrabb lettem, többször mentem fel a pályára, és láss csodát megtanultam bevenni az egyes-kettes kanyart, elszúrni a 3-ast, és egy szép visszafordítóban szépen leért a lábtartóm. Frenetikus élmény volt.
Nekem. Kívülről aztán mondták a srácok, hogy a testtartásom kuka, lábtartásom kuka, fejtartásom kuka, nem oda nézek ahová megyek, kóvályog a tekintetem. Én pedig éreztem, hogy erőnlétem (pedig rendszeresen sportolok) nulla, holtfáradt voltam pedig csak 2X20 percet mentem. Elkezdtem keresni a cikkeket, a beszélgetéseket, az irányvonalakat a pályázással kapcsolatban. Sokat nem találtam, de Svéd írásait mindig elolvasom a fekezzrovidebbet.blog.hu oldalon. Mivel hazsdnálható elmélet nem túl sok volt, és persze motorozni nem lehet könvyből (blogból) megtanulni, ezért elkezdtem gyakorlati lehetőségek után kutatni.
Szerencsére az Ersténél vettem hitelre a Kawát, ezért kaptam hozzá egy ingyenes vezetéstechnikai tréninget a Motoros Akadémiánál. Felhívtam őket, dobtam rá egy kis pénzt és nem az Erstés, alap tréningre jelentkeztem be, hanem a Tempó képzésre. Tréning 2 napos nagyon fasza, de csak 1 nap lett belőle, a második nap még mindig nincs bepótolva, hozzáteszem, hogy az én hibámból. Tanultam belőle fékezést, hátsófék használatot, kanyarodást, elindulást és megismertem Birkás Robit az instruktort, akitől nagyon sokat tanultam és tanulok a mai napig. Nagyon alap motorkezelések megvannak, pipálva, okés, jöhet a következő lépcső...
Mivel a sportmotor.hu fórum oldalán is jelen vagyok,ezért a márkatársak szóltak, hogy lesz a tesztmotor.hu motoros weboldal kezdő pályanapi motorozása Kakucson. Hmm ezt meglesem. Fogtam Gyuri barátomat, akinek egy K5 1000-es Gixxere van, és elmentünk az első tesztmotor.hu napra. Nagyon király volt. Első pályázók között voltunk, szépen mentünk-haladtunk, leér bal oldal, leér jobb oldal :D, de még sok minden rossz, amit csinálok, csak mélyebbre döntöm a vasat, de kezd ez alakulni.
Meg kell jegyeznem ez még nem a Hringes gyors pályaszint, ez kezdő, de nagyon lelkes szint. És akkor és ott én voltam magamnak a pályamenő, jót motoroztam, magabiztosan, fejlődve. Nagyon jó érzés volt, mert sok társam leelőztem, sőt még Gyuri sem tudod megfogni, duzzogott is miatta egy kicsit. A hangulat is nagyon szuper volt és még kettő ilyen pályamotorozás volt, gyorsultunk-fejlődtünk, barátkoztunk. Azóta is ha tehetem elmegyek az összes képzésükre, nagyon segítőkészek, nagyon rendes a csapat és tényleg sokat lehet fejlődni, főleg aki nem sokat volt még pályán.
Következő lehetőségem arra, hogy egy nagyobb pályán is motorozhassak a Lime party volt. Mivel éppen Kawám van, ezért elmentem a 2010-es Lime Partyra, melyet a Kawasaki Magyarország (vagy ki) a Hungaroringen rendezett meg. Én nagyképűen, mivel akkor már túl voltam 3 teljes napon Kakucson és több hétvégi kecskeméti Go-kart pályázáson, úgy gondoltam egy ilyen nagy pályán én a haladó csoportban fogok menni, mert jó az nekem... A kis pályákon úgyis folyamatosan előzgetek, mindig mélyebbre és mélyebbre döntök, gyorsulok, próbálok később fékezni.
Naeznemjöttbe. Nagyon nem. Úgy kóvályogtam a pályán, mint gólyafos a levegőben. Persze próbáltam én menni, kanyarodni, meg húzni neki ahol csak lehet, de rá kellett jönnöm, hogy ide kevés vagyok, ebben a csoportban már olyan emberek húzzák koppig a gázkart, akik láttak már ezt-azt és nem először vannak pályán. Lent is volt a térde rajtam kívül majdnem mindenkinek.
Hát magamba néztem, levontam a következtetést: Nem szégyen a lassú csoportban kezdeni, nagyobb hülyeség ismeretlen pályán haladónak gondolni magunkat.
Hazautam hasonló volt a kedvemhez. Végig esett 2 órán át, sötétben értem haza, mindenem vizes volt. A legrosszabbat tettem amit ilyenkor tehet az ember: nem ültem motorra augusztusban már többet, szeptemberben is csak nagyon keveset, pályára nem is mentem.
De jött a tél a gondolkozás, ötletek és végül 2011.-ben elhatároztam, hogy mindent megteszek, hogy jó köridőket tudjak menni hazánk pályáin, és a környékbeli versenypályákon. Jobbakat mint 2010.-ben és magamhoz képest fejlődjek, javuljak, miközben élvezzem a motorozást.
