Ismét megrendezésre került Kakucson a Tesztmotor tréning, immáron ötödik alkalommal. A szervezők kicsit megváltoztatták a nevét kezdő pályamotorozásról tréningre, de ez csak jót tett neki.
Szóval eljött a péntek és mehettem megint pályára. Reggel kicsit letöröltem a motort, plexi tisztítás, felnitakarítás és láncápolás. Mivel van motoros füldugóm, elhatároztam, hogy kipróbálom az erősebbik zajcsillapító betétet. Hát ettől már nagyon halk lett a motorozást. Többször előfordult, hogy lámpánál állva nem hallottam a motor hangját, fordulatnál. Kicsit gyorsabb is lettem mert többnyire hangból váltok, nem nézek le a fordulatszámmérőre, de ez nem jó, már zavaró. Már meg merem kockáztatni, hogy ez a zajcsillapítás már veszélyes szintre került, hisz szinte teljesen kizártam a világot, így maradni fog tartósan a zöld színű, kevésbé zajcsillapító betét a dugóban.
Nagyjából 10 óra körül indultam, mivel a délelőtti oktatáson-beszélgetésről késni szoktam, az alapokat már ismerem a részletekről meg kérdezem az oktatókat. Nagyjából olyan fél 12 körül érkeztem meg. Ekkora már kint volt a teljes stáb: a Tesztmotor a FastRide csapatából Szabó Henrik.
De ott volt az Euromotor Nolan, X-lite, sisakokkal, és a Forcefield protektorok képviseletében a hazai importőr is. A tesztmotorokat ez alkalommal a Yamaha Surman biztosította. Minden résztvevő részt vett egy sorsoláson, ahol értékes és hasznos ajándékok voltak. Én sajnos nem nyertem, de nem is azért mentem.
A délelőtti közös megbeszélés végére kapcsolódtam be, itt hasznos információk voltak a guminyomással, a testtartással, a motorkezeléssel, a motor ápolásával, karbantartásával kapcsolatban. Sokan azt gondolhatjátok, hogy ezek nagyon alapok, de minden egyes alkalommal lehet hallani olyan dolgokat - tapasztalt 30-as, 40 éves régóta motorozó - motorosoktól, ami indokolja, hogy a szervezők ezekre is kitérjenek. Én ezt átugrom, inkább bandázni szoktam ilyenkor, megnézem a kiállított termékeket, beszélgetek. Most is így történt, Henrikkel beszélgettem, mikor is egy új hazai Icon kereskedő lepett meg 2011-es Icon prospektussal és a Parts Unlimited katalógussal, Huh hát a PU az kb 1500 oldal. Nagyon tuti, hozzá képest a Louis csak egy zsebfüzet. Ha valami cuccot kerestek érdemes ránézni a neten, aztán egy kereskedőtől megrendelni, olcsó de minőségi cuccok (ruhák, alkatrész, kiegészítő). Az Icon katalógusból én egy motoros farmert néztem ki belőle, meg egy nyári urban kesztyűt. Jó áron van, jó minőség, és cool dizájn.
A sok dumálás-bandázás után 13:00-kor mehettünk fel a pályára. Gyorsan guminyomást állítottam. Igazából csak engedtem a hátsóból, elsőből, ezzel még nem kísérletezgetek, majd amikor jobban összeáll a pályamotorozás a fejemben ráérek akkor babrálni mint a nagyok. Majd eszembe jutott, hogy a Red Line csapata jóvoltából lehet köridőmérőt bérelni a helyszínen. Rögtön odagurultam a sátrukhoz és felrakattam egyet. Ez nem azért szükséges, hogy a haveroknak villoghassak az eredményemmel, inkább saját magam miatt. Hogy lássam mennyivel nyitom a napot, és mennyivel fejezem be. Jó továbbá még arra is, hogy meg tudja az ember mikor volt gyors, lassú körön, mennyibe került egy előzés, és mennyivel tud gyorsabban menni ha egyedül van, vagy épp ellenkezőleg, mennyire motiválja egy lassabb pilóta lekörözése. Lehet venni is transzpondert, egy magyar cégtől, nagyjából 20.000,- ft körüli összeg, de Kecskeméten 500,- Ft, Red-Line-nál 1000,- F volt, és én még nem sokat pályázok, majd jövőre a sportvasra lesz.
Szóval transzponder fent, motor meleg, gumi rendben, irány a pálya. Természetesen betartottam a szabályokat és a felvezető-gyakorló köröket végigcsináltam a többiekkel, de akkor is már látszott, hogy vannak itt azért gyors motorosok, akik már nem először láttak pályát. Kiemelném azt a motorost aki egy új VMax-al jött pályára "powerdriftelni jó lesz" mondattal. Nos barátunknak végig fügyült a gumija, vagy az Abs, vagy a kipörgésgátló működött, de a tempója jó volt nagyon és ledöntötte lábtartóig a muscle-bike-ot. Bár nem hinném, hogy ez ide való gép.
Na a pályázás. Az elején a szokásos lassú tempóval kezdtem, ilyenkor mindig kicsit be kell melegednem, kicsit rá kell hangolódnom, ezért az első etapban általában lassú vagyok figyelek a pályára, megnézem van-e valahol olaj, kosz-piszok. Ebben az etapban 1:03-at mentem, ami lassú tempó, de itt még nem is az volt a cél, hogy gyorsuljak. A második etapban 1 perc körüli időket mentem, ami átlagos hozzám képest.
Amikor másodjára kimentem a Red Line csapathoz, hogy megnézhessem a köridőmet, akkor megkérdezte Májer Norbi,hogy segítsen-e lejjebb tornázni az egypercet. Persze vágtam rá rögtön! Gyorsan beöltözött a ruhájába és már a pályán is voltunk. Nagyon segítőkész volt, de ez igaz az egész Red-Line csapatra. A pályán először ő ment elöl egyperces körüli idővel, én utána mentem, ahogy tudtam. Közben folyamatosan mutatta az íveket. Majd intett, hogy menjek előre. Nézte, hogy mit csinálok, mikor fékezek, mennyire gyorsítok ki,satöbbi. Igyekeztem azokon az íveken menni, amiket mutatott, és kezdett a pálya máshogy viselkedni. Kezdett kicsit összeállni az egész, a kanyarkombináció szó kicsit értelmet nyert. Majd ismét előre ment Norbi és kicsit jobban húzta a gázt én meg tartottam vele a lépést. Sokkal jobban ment a dolog, más íveken mentem, a kanyarsebességem nőtt, kigyorsításkor keményebben húztam a gázt.
Racedoki kanyarodik.
Gyorsabban, mélyebbre
2 etapot mentünk így és az eredmény is megjött, 0:57 alá sikerült mennem. Nos ez 6 másodperces javulás az egész napra nézve, és 3 másodpercet 40 percet alatt sikerült lefaragnom. Hogy jó idő ez? Hát nekem mindenféleképpen, és csak ez számít. Leszek még gyorsabb, hisz ez a cél, de lépésenként megyek. Najó Benzsó elárulta 0:48-at mentek pár napja itt egy tesztmotorral, hogy mivel azt nem árulom el, de superbike volt.
És a végső következtetés a napról: egyre jobban megy a pályázás, de van még hova fejlődnöm. Erősítenem kell a kondimat, legfőképp a combomban, és a karomban érzek izomlázat. Kicsit fogyni is kellene, mert akadályoz a mozgásban a derékpárna. Bár Mocsok sem egy pille, de Ő más kategória. Amin még változtatnom kell, az a testtartásom, jobban le kell "lógnom" a motorról. Az 57-es körben is leért a lábtartó a célrarában pedig én nem éreztem túl gyorsnak a tempót, ergó: kiülés=kisebb dőlésszög a motornak=nagyobb tempó nekem. Bátrabban kell húznom a gázt, hamarabb rányitni a tüzet és bízni a gumimban. Fékeznem is meg kell tanulnom, sajnos a Kawának nem túl jó a féke, de azért még bízhatnék a lassulásában. Az ívek nagyjából megvannak, tehát most már csak gyakorolni kell. A lecke fel van adva, legközelebbi hétvégén irány a pálya!!!
Megoldódott a ruhakérdésem is, egyrészest fogok venni, jobb, szelősebb, kétrészes van amúgyis, túrára jó az. Pályára meg célszerűbb egy egyrészes. Vagy Dainese, vagy Spyke lesz.
A pályamotor-utcai sport is megoldódni látszik, valószínűleg az utóbbi javára, de az egy másik poszt lesz.
A tréningen részt vett Carlos barátom is, akinek egy hasonló Z-je van mint nekem. Azért hasonló, mert fogta a srác és belerakta a VFR egyoldalú lengővilláját és dobot rá egy DOTZ felnit. És ez még semmi. Mivel profi airbrush-os ezért az egész bringa kapott egy festést, a sérülékeny részeket meg carbon mintás VTN fóliával vonta be. Nos én nem szeretem az átépítéseket, de ez a bringa nagyon jól néz ki, számomra az arányok is rendben vannak, nincs benne túl csicsa és pályán is használható, mert Carlos is nyomta vele elég rendesen.
Ha Te is hasonló dologban gondolkozol, vagy tetszik amit látsz, keresd fel nyugodtan, nagyon segítőkész, jó fej srác www.carlosdesign.hu.
Hazafelé vele jöttem, jó tempóban, de biztonságosan hazaérkeztem.
Legközelebb úgy néz ki, hogy a kecskeméti Go-Kart stadionra fogok menni, ha marad a jó idő akkor a hét valamelyik estéjén. Úgy néz ki Carlos is kedvet kapott egy kis hazai pályázáshoz így a két kék Zé együtt lép pályára.
